2012. július 29., vasárnap

EXA - fényképezőgép - 1953

Az Ihagee Kamerawerk által gyártott EXA fényképezőgépet mutatom be a következő bejegyzésben.

Az Ihagee neve a fotózás történetében összefonódott a tükörreflexes fényképezéssel. Az elsők között készítettek 35mm-es tükörreflexes fényképezőgépet, mely sorozatgyártásra került, ez volt a híres Kine Exakta (1936)

Az EXA, az Exakta modellek némileg egyszerűsített, könnyebben kezelhető változata. Ugyanakkor ez nem jelenti az anyagminőség és a képminőség csökkenését. Az első szériás EXA modellek 1950-ben kerültek gyártásra. A fémburkolatú, meglehetősen súlyos és ezért könnyebben megtartható (minél könnyebb egy fényképezőgép, annál könnyebben mozdul be) modellek cserélhető prizmás keresővel és cserélhető objektívvel készültek. Az én modellem egy EXA 0 szériás.

A zársebesség 1/25 és 1/125 között állítható egy fém karral, valamint szerepel "B" záridő is. Az objektív lecsavarható, és másik objektív rögzíthető a fényképezőgépre.Az objektív külső gyűrűjét forgatva állíthatjuk be a blendét, 2,9-től (ami nem szabvány érték) 16-os állásig. A középső gyűrűvel pedig az élességet, mely értékeit a belső gyűrűn található blende értékekkel ellenőrizhetjük, hiszen egy tól-ig távolságot kapunk az élességre. Az optika független a zárszerkezettől, azaz ha beállítottuk a blendét, az folyamatosan nyitva van (a keresőn amúgy is csak akkor látunk ki, ha felhúztuk, azaz a filmet továbbítottuk a gépen), és a tükrök, valamint a rekesz mozgását a gép első felén - védőfoglalattal ellátott (a véletlen exponálás ellen) exponálógomb indítja. A rekesz függőleges mozgású. Az optika egy E. Ludwig Meritar, ellentétben az előző, illetve következő modellekkel, melyeket Meyer-Optic, illetve Isco-Göttingen objektívekkel szereltek.

A 4. széria előlapján két modernebb (a kornak megfelelő) vakubemenet kapott helyet. Az Ihagee Dresden felirat közötti csúszkával lehetett az keresőt leválasztani, és cserélni klasszikusabb felülnézeti keresőre. Az EXA modellek többfajta prizmás és felülnézeti keresővel készültek, melyek kompatibilisek voltak a fényképezőgép-család egyes tagjaival. Az én verziómhoz a P1-es széria tartozott, mely a képeken is látható. Ezt a szériát 1951 és 53 között gyártották. A fényképezőgép 35 mm-es filmet használ, melyet a jobb oldali filmtovábbítóval mozgathatunk a gépházban, és ezzel aktiválhatjuk az exponáló gombot.

A fényképezőgépet erős bőrtokban hozták forgalomba, melyhez szabvány bemenettel rögzítették. A gép mind a mai napig működőképes, főleg a 60-as 70-es és még a 80-as években is sok családi fotó készült vele.

EXA -Ihagee Dresden fényképezőgép



A leválasztott prizmás kereső előnézete




Trafikos 'HAVAS' kisautók

Egészen a 80-as évek végéig a trafikok úgymond uralták az utcát. Szinte mindent megkaphattunk ezekben a kis - általában bódéba szorult - boltokban. A cigaretta és üdítő mellett a magyar maszekok találtak utat, hogy termékeiket terítsék. Gyakorlatilag a mozis poszterektől a édességekig többszáz termékkel találkozhattunk egy-egy trafikban.

Az egyik ilyen emblematikus játék a Havas gyártmányú kisautók sora volt, melyek anno 1 forint körüli áron kerültek értékesítésre. Nemcsak személyautók, de teher, illetve kabriók is, katonai és polgári teherjárművek is szerepeltek a kínálatban. Mindegyikük jellemzője volt, hogy műanyag elnagyolt figurák ültek bennük, és nagyságuk alig érte el egy mai AAA elem méretét.

A gyűjteményemben szereplő darabok a nyolcvanas évek elejéről származnak.

Havas - Trafikos kisautó



TRANSFORMERS - Turbomasters - BOSS -- Takara /Hasbro 1991

A Transformers (トランスフォーマー Toransufōmā japánul )- az alakváltó robotok - megjelenésüktől kezdve nagy népszerűségnek örvendtek, nemcsak a fiatalok, de a kicsit idősebbek körében is. Mára az alapfigurák és kiegészítőik legendává váltak, számtalan képregényben, rajzfilmben, illetve a mozivásznon is feltűntek.

Az egész franchise 1984-ben indult a japán Takara és az amerikai Hasbro együttműködésével. A jápánok által oly kedvelt óriásrobotokat ültették át a hétköznapokat autó, illetve más közlekedési eszköz formájában köztünk töltő gépekre. Az alapja az 1983 és 84-ben japánban megjelent két robotos játéksorozat a Microman és Diaclone. Ezek átalakuló robotok voltak, melyeket apró mágnessel rögzíthető karakterek vezettek. Ezeket vásárolta meg a Hasbro és alakította ki a Transformer-ek történetét. Maga a technika már rendelkezésre állt, hiszen már használták a G.I.Joe karaktereknél.

A blogon bemutatásra kerülő robot a Turbomasters szériából származik. 'Boss' néven jelent meg, de egyes piacokon külön néven futott, pl Franciaországban és Hollandiában - 'Blizzard', Olaszországban 'Tigre' néven. Megjelenése az Európai piacokon 1992-re tehető, bár a játékot 1991-től gyártották. 

'Boss' kinézete autóformában meglehetősen hasonlít az 1989-ben illetve 1991-ben Tim Burton - Batman filmjeiben látható Batmobile-ra. A motorház helyén levű turbinából rakétákat tud kilőni, ennek szöge bizonyos fokig beállítható. Robot formában a turbina a fegyvere. A Transformers univerzumban jelleme forrófejű, alvezére a Turbomasters csoportnak. Végsebessége 245 km/h.

Mindegyik Turbomaster rendelkezett egy turbinával, mellyel rakétát tudott kilőni. Ezekben meglehetősen erős rugó volt, ezért az amerikai piacon ezek a játékok nem jelentek meg a szigorú szabályozások miatt. Szintén gondot jelentett a rakéták kis mérete is. 

A Turbomasters szériának 6 tagja volt, négy kisebb - Boss, Scorch, Flash és Hurricane - és két nagyobb Thunder Clash és Rotorstorm. A kisebbek ezüst arcmaszkot kaptak. A japán kiadásban a négy kisebb robotot átnevezték, így az itt bemutatott 'Boss' japánban Mach Road néven futott, a többiek pedig Checker Road, Spin Road, és Fire Road-ként és a Japánban legnagyobb szériához, az Operation Combinationhoz tartoztak.




Transformers - Turbomasters -BOSS Takara/Hasbro 1991




2012. július 28., szombat

Ki nevet a végén? - Társasjáték

A Ki nevet a végén? társasjátékot azt hiszem senkinek nem kell bemutatni.A játékosok 4 bábut próbálnak bejuttatni a rajtból a célba, keresztül a pályán és találkozva más játékosokkal, akik leüthetik bábuinkat, vagy mi is leüthetjük az övéket. Ebből is ered a játék neve, hiszen nagy öröm kiütni és a rajthelyre küldeni a másik játékos bábuját, de aki nyer, az nevet csak a végén. A játéktábla kétoldalú, 4 illetve 6 játékos számára.

Az általam bemutatott játék a sok változat közül a 80-as évek elején megjelent. A doboz sajnos már kicsit megsérült és ragasztószalaggal lett javítva még a 80-as évek végén.

Ki nevet a végén - társasjáték



Tűkészlet - Csehszlovákia

Tűkészlet kinyitható kartonpapírban, mely virágos kosarat formáz, a nyolcvanas évek közepéről. A termék Csehszlovákia készült.




Чайка - Csajka (Chaika) elektromos riporter vaku

A Чайка (Csajka - oroszul Sirály) vakuk gyártása Harkov-ban kezdődött 1964-ben, a Луч-61 (Luch 61) vaku leegyszerűsített változataként. (A Луч-61-hez két vakut kapcsolhattunk, a Чайка csak egy vakufejjel rendelkezett).

A vaku egy kis hordtáskában kapott helyet (20cm x 15,5cm x 8cm), önsúlya 1,25 kg, a két elemmel pedig 1,6 kg-ot nyom. Áramellátása 220V-ról, illetve két szabvány 4,5V-os elemről (3R12)  történt, melyek között a váltást egy műanyag kapcsolóval oldották meg. A jelzések alapján Б (B) az elemeknek, és C (S) a hálózati áramnak. Az elemekkel hozzávetőleg 50 villantásra volt alkalmas (Persze ez nagyban függött a vakuzás erősségétől, valamint a külső tényezőktől, mint hőmérséklet).

A táskában kapott helyet a műanyag házba épített vaku, valamint a kábelek. A vaku hátoldalán találhatjuk a beállítógyűrűt. A vaku ereje 24m 65 GOST-ra (A GOST a szovjet szabvány (GOsudarstvennyi STandard), amely meghatározta a film érzékenységet a Szovjetúnióban, hasonlóan az ASA mértékhez. A rendszer a Szovjetúnióban 1951-ben lépett életbe.) Ez átszámítva 28m 100ASA-ra. A vakut a fényképezőgéphez szabvány szinkronkábbellel csatlakoztathattuk, valamint szabvány vakupapucsba fogathattuk be. A műanyag vakuházon néhány centire kitolhat fémlemezzel tudtuk emelni a távolságot az optikától.

A tulajdonomban levő szerkezet igazából egy Чайка 2, bár ezt nem jelölték külön számmal. A vaku design-ja a Luch 70-es vakuját idézi, gyakorlatilag onnan vették át. A különbség még az első verzióhoz, hogy a táska csatja kapott egy fényvisszaverő macskaszemet. A gyártási év 1975 és 80 közé tehető.

A Csajka (Чайка 2) táskája a macskaszemmel egy szabvány AA ceruzaelemhez mérve.

A kábelek és a vaku.

A fekete kábel a fényképezőgépre csatlakoztatható szinkronkábel.

A vaku hátlapja a beállítógyűrűvel és a magasítóval.

Balra a váltógomb az elemek és a váltóáram között.

Kiemelve a táskából és megfordítva a fémszerkezet. A két 3R12 elem helye.


TESLA Supraphon gz 070 - lemezjátszó - 1972

A Csehszlovák TESLA cég termékei nagyon népszerűek voltak a keleti blokkban a 60-80 évek környékén. Kínálatukban nemcsak audio, de vizuális eszközök, például fényképezőgépek is szerepeltek.

A TESLA cég 1921-ben indult Elektra néven, majd 1946 márciusában váltott nevet és alakult meg a máig ismert Csehszlovák üzem, mely monopóliumhelyzetben volt az akkori Csehszlovákiában. Több városban is volt központjuk, mint példűul Bratislava, Pardubice, Hradec Králové, melyek a 89-es változások után önálló cégként, üzemként működtek tovább.

Termékkínálatuk nagyon széleskörű volt, ugyanakkor a terjeszkedést - főleg a nyugat felé - gátolta az a tény, hogy a széles termékkínálat mellett az egyes alkatrészek fejlesztésére nem fordítottak elég energiát, így volt termék diódájuk, melyet 30 éven át változtatás nélkül gyártottak és építettek be készülékekbe.

Az itt bemutatásra kerülő lemezjátszó 1972-ben jelent meg a TESLA termékkínálatában. Hordozható kivitel volt, magát a lemezjátszót a hangszóródoboz borította, mely kétoldalt egy-egy csappal csatlakozott a lemezjátszótesthez. Egyik oldalán egy műanyag fogantyúval hordozhattuk a kb 3 kg-os lejátszót. 33 1/3 és 45-ös fordulatszámú lemezek lejátszására volt alkalmas. Elektromos áramot a doboz alján tárolt és a doboz hátoldalához, a hangszóró bemenete mellé csatlakoztatható tápkábelen kapott. A kialakítás mono volt. Hangbeállításokkal rendelkezett, magas- és mélyhang kiemelés, valamit hangerőszabályzó kapott helyet az előlapon.







Любитель (Lubitel) - fényképezőgép

Mai első bejegyzésemben egy, az 1950-es évekből származó szovjet fényképezőgépet szeretnék bemutatni.

A Любитель (Lubitel) kifejezés annyit tesz - Amatőr. Ezzel nagyjából be is határolhatjuk a fényképezőgép célcsoportját. A gépet a szovjet GOMZ (Gosularstvennyi Optiko-Mekhanicheskii Zavod - Állami Optikai-Mechanikai Gyár) gyártotta, mely cég 1965 nevet váltott LOMO-ra, és cég egyik legismertebb típusa a blogon is bemutatott SMENA 8M A fényképezőgép tetején, illetve lencsevédőjén a GOMZ logóját láthatjuk.

A kialakítás ikerlencsés, azaz két azonos (megközelítőleg) objektív helyezkedik el egymás felett, a felsővel lehet fókuszálni, az alsón keresztül készül a  kép. Általában az alsó lecsét forgatva - fogaskerekes illesztésnek köszönhetően - a felső fókuszlencse is forgott. A bejövő képet egy síktükör segítségével láthatjuk a fényképezőgép tetején nyitható betekintőn, - ezért a pontos megnevezés ikerlencsés tükörreflexes fényképezőgép, azaz TLR (Twin-lense Reflex) - , melyből egy apró csiszolt lencse tovább könnyíti a fókusz beállítását.  A Любитель-en viszonylag szűk beállítási lehetőségeink vannak, 1,3-1,5 3m 5m, valamint a végtelen. Közeli felvételeknél viszont nem pontosan azt a képet látjuk a keresőben, mint amelyet a képre rögzítünk majd. A blende és a záridő elég tág tartományokban állítható. Van B-záridő, valamint  10-25-50-100-200-as záridő, illetve f4,5-f22-ig blende.Ezeket fémgyűrűkkel állíthatjuk be az alsó objektíven.

A fényképezőgép 120-as filmet használ melyet lentről felfele tekerünk a gép oldalán található csavarral. Az átnézeti lencse F2,8-as, ami nagyobb pontosságot ad a fókusz beállításánál.

A Любитель TLR-t 1950 és 56 között gyártották. Több, mint 1,3 millió darabot készítettek ez idő alatt a típusból. Mint jónéhány fényképezőgép a szovjetúnióban abban az időben ez is másolat volt, az 1930-as években gyártott Voigtländer Brillant-ot használták fel a szovjet mérnökök a Любитель-hez. (hasonlóan a szintén ebben az időszakban készülő Комсомолец kamerához.). Lényegében a Любитель átmenet a Komszomolec és Любитель 166 kamerák között. A fényképezőgép leírása alapján -15 és +45 fok között, külső sugárzások hatását kiszűrve tudott működni.

A fényképezőgép teste fekete bakelitből készült, viszonylag könnyű a súlya. Jelölést a lencsevédőn, illetve a felnyíló tetőn találunk, mely a gyár márkajelzése. Nem csak cirill betűs kiadása létezett, hanem latin betűkkel is felírták a nevét, mint Lubitel.

A fényképezőgép mind a mai napig működőképes, ha sikerül hozzá 120-as filmet szereznem ki is próbálom. Utoljára talán a 70-es években volt nálunk használatban.

Lubitel (Любитель) ikerlencsés tükörreflexes fényképezőgép

A hátlapot a két felső csap lepattintásával nyithattuk. Oldalt a filmtovábbító.

A Lubitel (Любитель) záridő és blende beállítási lehetőségei. A nagy fogaskereket forgatva forgott a felső lencse is, és így állt be a fókusz.

A kinyitott kereső.

Közel hajolva a kis keresőben kinagyítva láthattuk a képet, középen egy fókuszáló-körrel.

A kinyitott Lubitel. Alulra került a film, és felfelé haladt el a lencsék előtt.

A lencsevédőn az embléma.



2012. július 26., csütörtök

Lukács Ernőné - Mekkora? -- 1964

A Móra gondozásában megjelent kötet fiataloknak, főleg gyermekek számára kínál érthető és világos információkat a fizikai világról, a mértékegységekről, az időről, naprendszerről. A rajzos, tagolt szöveggel szerkesztett könyv nem tömény információhalmaz, hanem használható és tanulható tudás.