Чайка - Csajka (Chaika) elektromos riporter vaku

A Чайка (Csajka - oroszul Sirály) vakuk gyártása Harkov-ban kezdődött 1964-ben, a Луч-61 (Luch 61) vaku leegyszerűsített változataként. (A Луч-61-hez két vakut kapcsolhattunk, a Чайка csak egy vakufejjel rendelkezett).

A vaku egy kis hordtáskában kapott helyet (20cm x 15,5cm x 8cm), önsúlya 1,25 kg, a két elemmel pedig 1,6 kg-ot nyom. Áramellátása 220V-ról, illetve két szabvány 4,5V-os elemről (3R12)  történt, melyek között a váltást egy műanyag kapcsolóval oldották meg. A jelzések alapján Б (B) az elemeknek, és C (S) a hálózati áramnak. Az elemekkel hozzávetőleg 50 villantásra volt alkalmas (Persze ez nagyban függött a vakuzás erősségétől, valamint a külső tényezőktől, mint hőmérséklet).

A táskában kapott helyet a műanyag házba épített vaku, valamint a kábelek. A vaku hátoldalán találhatjuk a beállítógyűrűt. A vaku ereje 24m 65 GOST-ra (A GOST a szovjet szabvány (GOsudarstvennyi STandard), amely meghatározta a film érzékenységet a Szovjetúnióban, hasonlóan az ASA mértékhez. A rendszer a Szovjetúnióban 1951-ben lépett életbe.) Ez átszámítva 28m 100ASA-ra. A vakut a fényképezőgéphez szabvány szinkronkábbellel csatlakoztathattuk, valamint szabvány vakupapucsba fogathattuk be. A műanyag vakuházon néhány centire kitolhat fémlemezzel tudtuk emelni a távolságot az optikától.

A tulajdonomban levő szerkezet igazából egy Чайка 2, bár ezt nem jelölték külön számmal. A vaku design-ja a Luch 70-es vakuját idézi, gyakorlatilag onnan vették át. A különbség még az első verzióhoz, hogy a táska csatja kapott egy fényvisszaverő macskaszemet. A gyártási év 1975 és 80 közé tehető.

A Csajka (Чайка 2) táskája a macskaszemmel egy szabvány AA ceruzaelemhez mérve.

A kábelek és a vaku.

A fekete kábel a fényképezőgépre csatlakoztatható szinkronkábel.

A vaku hátlapja a beállítógyűrűvel és a magasítóval.

Balra a váltógomb az elemek és a váltóáram között.

Kiemelve a táskából és megfordítva a fémszerkezet. A két 3R12 elem helye.