A logarléc egy mára szinte teljesen elfeledett eszköz, mely a számítógépek és számológépek kora előtt segítette a munkát. Segítségével az alapvető műveleteken kívül logaritmikus műveleteket is elvégezhettünk.
A logarléc feltalálása nagyjából 1620 körülre tehető, nem sokkal azután, hogy megjelent a logaritmus-elmélet publikációja. Az oxfordi
egyetemen Edmund Gunter találta fel ezt a különleges "vonalzót", mely egy logaritmikus
skálából és mérőeszközökből állt és amellyel szorozni és osztani
lehetett. A 19. századra a logarléc szinte egész Európában elterjedt, a mérnöki számítások nagy részét ezzel végezték. Európában a szabvány hosszúság 25 cm volt, de léteztek ennél kisebb változatok is, valamint speciális, különböző szakmákhoz kötődő modellek. A használatból nagyjából az 1970-es évek elején kezdett kikopni, amikor a számológépek már képesek voltak megbírkózni az ilyen típusú számolási kihívásokkal.
Pontossága viszonylagos volt, leginkább olyan számításokhoz volt ajánlott, melyek nem voltak érzékenyek a kerekítési hibákra. Ugyanakkor használata nehéz terepen kifejezetten előnyös volt, hiszen nem igényelt áramforrást, valamint az évszázadok során nem sokat változott, így aki egyszer megtanulta használni, az mindegyiket tudta.
A birtokomban levő példány tokján orosz felirat található, ugyanakkor a logarlécen magyar ár, és feliratok. Nagyjából az 50-es évek végén, vagy a 60-as évek elején készült és folyamatos használatban volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése